Keresztség

Azonban a keresztségben ennél is többet kap a gyermek: a szentség megóvja őt a sötétség hatalmától, új életet kap Istentől, amelynek a halál sem vet véget. A keresztségben kapott ajándékok hasonlítanak egy maghoz, amelyben minden fontos tápanyag benne van. Viszont szükség van a szülők közreműködésére is ahhoz, hogy ez a mag kicsírázzon, növény váljék belőle, felnövekedjék és megerősödjék.

A gyermek a szülei példáján látja, hogy jó Istennel élni, a rendszeres imádság, a szentmise fontos része a családi időbeosztásnak. Amikor szülei bocsánatot kérnek egymástól és Istentől, amikor együtt imádkoznak örömben és bajban, amikor látja rajtuk, hogy mélyebben meg akarják ismerni és érteni az életük és Isten dolgait, akkor nagy segítséget kap ahhoz, hogy mindez természetes módon az ő életének is részévé váljék.

Felnőttek is jelentkezhetnek keresztségre, ők 1-2 éves előkészület alatt juthatnak el az érdeklődéstől az elköteleződést vállaló hitre.

Mi a keresztség?  

A keresztség a krisztusi (keresztény és nem a kereszt) szóból ered, a keresztség szentsége által tartozunk Krisztushoz. Nagy ajándék: örök életet kapunk benne, Isten gyermekei leszünk, eltörli az áteredő bűnt, befogad az Egyház tagjai közé. A felnőtt keresztelendők addig elkövetett (személyes) bűneit is eltörli. Keresztelő A keresztség szertartásának lényege a vízben történő megmerítés (illetve ennek egyszerűbb formája a vízzel való leöntés), és közben e szavak: „[X.Y.], én megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.” A keresztség az első beavató szentség, ez által lépünk be a keresztény életbe, az Egyházba. A keresztség eltörölhetetlen pecsétet tesz az emberre, ezért nem lehet és nem is kell azt megismételni. Minden keresztény egyház keresztsége, amely a fenti formában és szándékkal történik, egymás előtt is érvényes (pl. a reformátusok keresztségét az evangélikusok és katolikusok is elismerik).   Olvasnivaló Egyházi Törvénykönyv (CIC) 849., KEK 1213.

Miért kereszteljük meg a csecsemőket?   

A szülők mindenből a legjobbat akarják megadni gyermeküknek. Szeretnék biztosítani, hogy egészségesen növekedhessen, és boldog legyen az élete. Sok szülő fontosnak tartja, hogy elvigye gyermekét a templomba, és kérje gyermeke megkeresztelését.  Felmerülhet a kérdés, hogy az öntudatlan gyermek hogyan részesülhet ebben az egész életet meghatározó ajándékban?    Már az Apostolok Cselekedeteinek könyve (vö. ApCsel 16, 25-33) utal arra, hogy amikor egy családfő megtért, vele megkeresztelték a házanépét is. A gyermekek, csecsemők megkeresztelése a kezdetektől jelen van a kereszténységben, hiszen egy hívő családban a gyermeket – épp szülei, keresztszülei hite, elkötelezettsége és a nevelésre vonatkozó ígérete alapján – megkeresztelték. Idővel a gyermekkeresztelés került túlsúlyba.  A keresztség szentség, amelyben Isten kegyelme működik, s ehhez nem feltétlenül szükséges a szentséget felvevő értelmi közreműködése. A keresztség által a kisgyermek lehetőséget nyer arra, hogy felnövekedése során Isten kegyelme segítse és vezesse őt.  Az értelmük használatára még el nem jutott kisgyermekek keresztségük előtt természetesen nem részesülnek katekézisben; ezt felcseperedve kapják meg. Sokan úgy gondolják, hogy nem keresztelik meg gyermeküket; mondván, hogy majd nagykorában eldönti, akarja-e vagy sem. Ezzel kimondatlanul is arról tesznek tanúságot, hogy szerintük a keresztény élet nem olyan fontos dolog, mint például az, hogy tudjon beszélni, beilleszkedni a közösségbe vagy írni és olvasni. Hiszen ezekről sem kérdezik meg a gyermeket, mégis megtanítják rá. Sőt minden olyat, amit az életben fontosnak tartanak, átadnak gyermeküknek.   A keresztségre olyan szülők hozzák el gyermekeiket, akiknek fontos, hogy a keresztszülő segítségével keresztény szellemben neveljék őket. Erre tesznek ígéretet a kereszteléskor. Ezért szükséges, hogy ők maguk és a keresztszülő is krisztusi szellemben éljenek.

Miben más a felnőttek keresztelése?  

A kereszténység első századaiban alapvetően felnőtteket, később túlnyomórészt csecsemőket kereszteltek. Manapság ismét sokan fordulnak felnőtt megtérőként az Egyházhoz a keresztséget kérve. A felnőtt keresztelés sajátosságai a következők:      A felnőtt jelölt ugyanazon szentmise keretében részesül a keresztség, a bérmálás és az eucharisztia szentségében. A három szentséget együttesen a beavatás szentségeinek hívjuk.     Felnőtt keresztelésnél nem keresztszülőkről beszélünk (hisz szülői nevelésre itt már nincs se szükség, se mód), hanem kezesről, vagyis egy olyan katolikus keresztényről, aki felelősséget vállal Isten és a közösség előtt a keresztelendőért. Ő támogatja, segíti a felnőtt keresztény életben.     A felnőtt maga válaszol a kérdésekre az Egyház színe előtt, nincs szükség szülei vagy keresztszülei szavára. Ő már tudatosan, saját nevében vállalja a hitet és a hitből fakadó életet.

Mi történik egy keresztelőn? 

A keresztség szentségét általában a plébániatemplomban ünnepeljük. Csak különleges esetben, szükség szerint történik máshol: kórházban, háznál stb. Mi történik egy keresztelőn? A szertartás általában a következőképpen zajlik: 1. A keresztelő a templom kapujában kezdődik, ott fogadja a pap a családot. Megkérdezi a gyermek nevét, elmondja védőszentjét, majd a szülők kérik, hogy gyermeküket kereszteljék meg. A pap kérdésére vállalják, hogy gyermeküket keresztény módon fogják nevelni, vagyis mindent megadnak neki ehhez (imádkozni tanítják, templomba, hittanra kísérik stb.). A keresztszülők megígérik, hogy támogatják a gyermek szüleit vállalt kötelességük teljesítésében. Az első állomás a befogadással ér véget: a pap és a jelenlévők kis keresztet rajzolnak a gyermek homlokára, jelezvén ezzel, hogy befogadták tágabb közösségükbe, az Egyházba.  2. Az ünneplő közösség az ambóhoz vonul, ahol a Szentírásból hallgatnak meg részletet, majd a pap prédikációban tanít és buzdít Krisztus követésére. Az Egyetemes könyörgésekben a gyermekért, a szülőkért, a keresztszülőkért imádkozunk együtt, majd a Mindenszentek litániájában szólítjuk a szenteket, hogy fogadják és segítsék az Egyház új tagját. Az ambónál végül az áteredő bűn hatalmának megtöréséért imádkozik a pap, majd a rossz elleni védelmül megkeni a gyermeket a keresztelendők olajával.  3. A keresztelőkútnál a pap először a keresztvizet szenteli meg. A nagy szentelő imádságban megemlékezik mindarról a jóról, amit Isten a víz által eddig tett az emberért, majd kéri a Szentlélek leszállását. Amint az ember a magzatvízből születik a világra, úgy most ez a Szentlélekkel eltelt víz szüli majd újjá a gyermeket Isten fiává. A gyermek helyett szülei tesznek hitvallást ősi, párbeszédes formában: háromszor ellene mondanak a Sátánnak, elfordulnak a rossztól, és háromszor hitet tesznek a szentháromságos egy Isten és igazságai mellett. A hitvallás után a szülők megerősítik szándékukat gyermekük keresztelésére, a pap pedig háromszor leönti a gyermek fejét keresztvízzel, közben mondja: „X. Y., én megkeresztellek téged az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.” A megkeresztelt gyermek három jelet kap még: illatos olajjal, krizmával keni meg homlokát a pap annak jeléül, hogy királyi, papi, prófétai nép tagja lett (régen őket kenték föl krizmával), majd fehér ruhát helyeznek rá a lélek tisztaságának jeleként, végül a húsvéti gyertyáról meggyújtott kis gyertyát kap, az élő hit szimbólumát.  4. A szentélybe vonul a közösség, hogy ott adjon hálát a keresztségért a miatyánk elimádkozásával. Itt kapják a záró áldást. Az édesanya külön áldást kaphat.

Gyakran föltett kérdések

Ki kérheti a keresztelést? 

1. Kisgyermek keresztelése esetén (a gyermek 7 éves koráig) legalább az egyik szülőnek kell kérnie, de természetesen az a legjobb, ha a szülők egyetértenek ebben a kérdésben. 2. Hétévesnél idősebb gyermek már maga kérheti a keresztség szentségét (jó, ha a szülei támogatják ebben és elkísérik), viszont ilyen esetben nincs szükség szülői beleegyezésre. 3. Felnőtteknek maguknak kell kérniük a keresztséget. Mindhárom esetben megfelelő készület előzi meg a szentség felvételét: kisgyermekeknél a szülőkkel veszi fel a kapcsolatot a plébános, a gyermekek és felnőttek maguk vesznek részt katekézisen, illetve katekumenátuson. 

Mit kell tennem, ha szeretném gyermekemet megkereszteltetni? 

Katolikus keresztelést gyermek keresztelése esetén legalább a szülők egyikének kell kérni, lehetőleg a lakóhely szerint illetékes plébánián, de megfelelő okból (pl. más paphoz fűződő személyes kapcsolat, a templomhoz való kötődés miatt) kérhetik más plébánián is.  Az Egyház kéri, hogy a szülők, illetve keresztszülők (ha vannak) a keresztelés előtt oktatáson vegyenek részt. (Ez 7 év alatti gyermek keresztelése esetén szükséges.) Ennek során megbeszélik a szertartás menetét is.

Mit tegyek, ha felnőttként keresztelkednék? 

A felnőtteknek a területileg illetékes plébánián kell jelentkezniük, de megfelelő okból kérhetik más plébánián is a keresztséget. Őket személyesen és gondosan készítik fel a szentség vételére és a keresztény életbe való fokozatos bekapcsolódásra. A keresztség kiszolgáltatásával egy időben a felnőttek elsőáldozáshoz járulnak és bérmálkoznak is, vagyis egyszerre részesülnek mindhárom, úgynevezett beavató szentségben.

Milyen feltételei vannak a keresztelésnek? 

Gyermekek

A kereszteléshez szükséges, hogy legalább az egyik szülő vállalja a gyermek katolikus nevelését, melyre a szertartásban komoly ígéretet tesz. Ha a szülők egyike sem katolikus, de mégis katolikus keresztelést kérnek gyermekük számára, meg kell jelölniük olyan személyt, aki a gyermek katolikus nevelését vállalja, és a keresztszülőség feltételeinek megfelel, a gyermekkel azonos településen lakik, és segíteni fogja katolikus nevelését. 

Felnőttek

Felnőtt keresztség esetén szükséges, hogy az illető kinyilvánítsa szándékát a keresztség felvételére, ismerje a hit igazságait és a keresztény kötelezettségeket, a katekumenátus révén legyen kipróbált a keresztény életben, és bánja meg bűneit (vö. CIC 865.kán. 1§). A keresztség előtt meg kell vizsgálni, hogy a jelölt esetleges korábbi nem szentségi házassága rendezhető-e. Felnőttek a keresztelésükkor bérmálkoznak és elsőáldozók is lesznek, tehát részesülnek mind a három, úgynevezett beavató szentségben.

Ki lehet keresztszülő? 

A keresztszülőtől a családok általában baráti támogatást remélnek a gyermek nevelésében, ezért közeli családtagot vagy barátot szoktak erre megkérni Eredeti feladatát tekintve a keresztszülő a hitben támogatja a gyermeket és szüleit. Segíti, hogy megértse a keresztény hit lényegét és hívő felnőtté válhasson. Az egyházjog ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy a keresztszülő legyen hitét gyakorló katolikus, aki már volt elsőáldozó és bérmálkozott. Bővebben (vö. CIC 872-874. kán.) Ez az oka annak, hogy a plébános meggyőződik róla, hogy a család által javasolt ember alkalmas-e a feladatra. Gyakran előfordul, hogy a szülők olyan valakire gondolnak, aki nem felel meg a keresztszülői kívánalmaknak. Ilyenkor a kiválasztott személy a keresztség tanújaként állhat a gyermek mellett a kereszteléskor, de keresniük kell egy alkalmas keresztszülőt is.  Felnőtt keresztelésnél nem keresztszülőkről beszélünk (hisz szülői nevelésre itt már nincs se szükség, se mód), hanem kezesről, vagyis egy olyan katolikus keresztényről, aki felelősséget vállal Isten és a közösség előtt a keresztelendőért. Ő támogatja, segíti a felnőtt keresztény életben.

Hogyan lehetek jó keresztszülő? 

A keresztszülői tisztség célja, hogy segítse a megkereszteltet, illetve szüleit a keresztény élet gyakorlásában. A jó keresztszülő törekszik arra, hogy keresztgyermeke számára is vonzó keresztény életet éljen, valamint rendszeresen imádkozzék érte. Jó, ha minél rendszeresebb és személyes kapcsolatban van a szülőkkel és a gyermekkel is.  Felnőtt keresztség esetén a kezes végigkíséri a jelöltet a katekumenátus állomásain, imádkozik érte és emberileg is támogatja őt. A keresztszülő később is kíséri őt a keresztény életben.

Kell-e fizetnem a keresztelésért? 

A keresztelés teljesen ingyenes. Az sem kapcsolható hozzá kötelezően, hogy a szülők évekre visszamenőleg befizessék az egyházközségi hozzájárulást („egyházi adót”). Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy a templomnak vagy akár magának a keresztelő papnak önkéntes, szabadon meghatározott összegű adományt adjanak.

A keresztségben mindnyájan egyek vagyunk?

„Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” (Gal 3,27–28)  Jézus utolsó parancsként ezt adta apostolainak: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19).  Az egyháztörténelem során az emberi bűn, a hit és a Szentírás értelmezése körüli viták a keresztények között megoszlásokat eredményeztek. Csoportokra szakadtak, elítélték egymást, sőt, nem egyszer egymás keresztségét sem ismerték el érvényesnek.  Ne feledjük azonban, hogy minden emberi megoszlás ellenére egy Isten van, egy Jézus Krisztus, egy evangélium, ahogy egy a hit is, amelyet megvallunk a Hiszekegyben. Napjainkban az egymástól elválasztó különbségek hangsúlyozása helyett inkább azt keressük, ami közös, hiszen mindnyájan az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében részesültünk a keresztségben.  Lehet, hogy az egyházi élet egyes területein másképp cselekszünk, hitünket eltérő módon fejtjük ki és tanítjuk egyes kérdésekben, a lényeg azonban azonos. A keresztség ebbe a közös alapba vezet be, ehhez a középponthoz köt minket – ahogyan Krisztus is egy és egyetlen Egyházat alapított, amely minden felekezetiség ellenére őrzi az egy hit gyökerét. Így a keresztség, bárki szolgáltatja is ki, ha a Szentháromság nevében, Jézus Krisztus hitében és vízzel való leöntéssel történik, érvényes. Ma is áll, amit Szent Pál a korai széthúzások idején megfogalmazott: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4,5).